Másnap reggel a falon is észrevettem egyet, így már nem lehetett tovább halogatni a második kört. Január vége volt. Zokogva hívtam az írtó embert, kérdeztem, hogy a matracot valóban ki kell dobni, mert fél év alatt tudok annyi pénzt összegyűjteni, hogy újat vehessek, addig a fán alszom. Nem, nem kell kidobni - a főnöke volt -, meg lehet menteni. Ezután már sokkal jobban éreztem magam, már rutinosan rámoltam össze a dolgaimat, írtás, felmosás, vége. Remélem. (Azóta is minden reggel pásztázom a falat, és nincsenek.)
Voltak kérdéseim, például az, hogy a túlsó sarokban levő falikép mögötti kakát lehet, hogy csak nem vette észre múltkor, vagy ezek mindanhol vannak, és laponként kell minden könyvet átfújni (esetleg bezacskózni fél évre, vagy kuka)? Lehet, hogy nem vette észre, mert én azóta villanykörtét is cseréltem a csillárban, egy sokkal kisebb fogyasztásúra, mivelhogy egész este égetni akartam, nem csak a kis szpotot. A kanapéról is faggattam, másfél hónapja nem ültem rá, mitől mennek mégis oda. Hát ezek úgy elkezdenek mászkálni. Javasolta, hogy kétoldalú ragasztóval tekerjem körbe minden bútor lábát, és ha még lesz baj, akkor szilikonozzam be a fal menti parketta szegélyt is. De szerinte nem lesz baj. És tényleg ingyen volt.
A galériám lécei 1-2 centire felpöndörödtek a fal mentén, elég csúnya lett, a matracon-kanapén sárga foltok, a falon szürkék. Minden egyéb díszpárnát kimostam 60 fokon (az egyik indiai selyem egyik megsínylette), az iparművészetit pedig bezacskóztam, és feldobtam a sufniba. Minden galérián szereplő textília mosása újra 3 részletben, mert már tönkrement a takaró, fázom benne, kardigánokban alszom. Új takarót is majd akkor veszek, amikor lesz rá pénzem. Kidobtam 2 összekakált gumis frottírlepedőt, és egy szép ikeás csíkos ágytakarót. Egyszerűen nem tudtam hova tenni addig, amíg a sokminden másikat kimosom. Olyan nagy volt, hoyg a legnagyobb zsákba sem fért bele. Kidobtam. :(
Újrazacskóztam egy könyvet, 3 fadobozt, amikben csetreszek vannak, és a kanapé alatt tároltam eddig jótékony takarásban, Kérdezgettem a fiút, ebben lehetnek? és ebben? Illedelmesen válaszolt: á, ebbe nem mennek bele, abba viszont igen. Körberagasztottam minden lábat, az iparművész fonott fotelem lábaival gondban voltam, mert egy ilyen erős ragasztó biztosan leszedi a festést/lakkot a szép barna lábáról, így csináltam mindegyiknek egy kistányér nagyságú talpacskát a ragacsból.
Az is értékes információ volt, hogy éjjel 2 és 4 között esznek, tehát ha mondjuk éjfél küröl fekszem le, akkor el is aludhatok még nyugodtan. Megfordult a fejemben, hogy ha még maradnak ezek a szörnyek (így neveztem el őket), akkor vajon ugyanezt az írtót hívjam újra, vagy egy másikat? Ki is merültem nagyon, mert este, mikor hazamentem, és nyitottam az ajtót, már görcsben állt a gyomrom, hogy ezek biztosan itt vannak. Felkapcsoltam minden villanyt, beálltam az egy szem szoba közepére, és törtem a fejem, mit lehetne még tenni azért, hogy jobban érezzem magam... illetve megszállottan kutattam, minden sötét (ártatlan) pöttynél megrezzenve.
Alaposan átgondoltam, hogy kerültek hozzám.
1. vendégem hozta az egyik lakásból, ahol még aludt az enyémen kívül (csak ő volt a vendégem)
2. augusztusban mászott be a táskámba Debrecenben (csak akkor aludtam nem otthon az évben)
3. antikvár könyvből mászott ki (több helyen is vettem, a legutolsót nyáron)
4. valamilyen moziban, színházban, vagy párnás, sokáig nyitva tartó kávézóban (pl a törzshelyünkön, ahol szilvesztereztünk is...)
A második irtás okait is átgondoltam.
1. amikor bezacskóztam a könyvet, amit elalvás előtt szoktam olvasni, keletkezett rajta egy lyuk, ezt nem vettem időben észre (gyenge, olcsó szemeteszsák)
2. amikor még az első írtás előtt elkezdtem módszeresen levadászni őket a falról, akkor megelégedtemazzal, hogy begyűröm egy zsebkendőbe, és alaposan megszorítom, majd dobom a kukába (nem ártott nekik, kimásztak és elkerülték az írtást)
3. fáziskéséssel zacskóztam be a fadobozokat, kimásztak előtte
4. fáziskéséssel mostam ki a díszpárnákat (mert féltettem őket)
5. és ettől féltem a legjobban: a hajtogatásra váró ruhakupacba beköltöztek, és most tele van a szekrényem kikelni vágyó szörnyekkel
És persze a fentieket ezentúl már nagyon meggondolom. Vendégem azóta vett lakást, nem szorul a barátaira. Antikvárium örökre kilőve. Debrecenbe idén is mennem kell, a táskámat befújom méreggel aznap, és a vizesblokk környékére teszem, vagy fellógatom, a pizsamámat bezacskózva viszem haza.
Szupergondoskodó barátnőmnél nagyon-nagyon remélem, nem fognak felbukanni. Ő sem alszik máshol, nála is csak családtagok (amúgy egyedül él), ha lesz, az miattam lesz. Eddig még nem volt, másodjára már vasalt ruhákban mentem. 2 hónap már elég lenne nekik...
Anyagilag megviselt, csak amit költöttem 20 ezer (vettem írtószereket még előtte, illetve a szemeteszsákok, meg maga az írtás), illetve a 2 jóminőségű frottirlepedő és gyönyörű ágytakaró kidobása fájdalmas, matracom, kanapém, díszpárnáim megroggyanása (a galéria deszkái azóta visszapöndörödtek legnagyobb örömömre), illetve nyáron vár rám egy meszelés, nem csak a szürke csíkok miatt, hanem a sok kaka kiatt is...
Szörnyetegek. Okuljatok: matrac maradhat, kézzel NEM lehet kiírtani (túl híg a bolti méreg), KELL szakember, KELL két kör, létezik garancia (monsjuk számlát ne várjatok), és a fenti praktikákat is vessétek be az első írtás eljövetele ELŐTT még, mert akkor kisebb az esély a másodikra, illetve NULLA a harmadikra.
Nappal a falon vannak, sütkéreznek a fényben, éjjel az ágy körül. A meleg, száraz dolgokat szeretik (fa, papír, élő textil), és a mozdulatlanokat. A zsebedben sosem lesznek, de egy 2 napra félretett könyvben már igen. És a szoba túlsó végén a falon, magasan a képkeret mögött IS. Nem beszélve a parkettaszegélylécről.
Lehallgatnak? Szívják a véredet? Ploska-mentes ágyakat kívánok mindenkinek!
