Egy ágyban a poloskával

Fél nappal az előző, reménykedő bejegyzést követően találtam kettőt... Hangosan röhögtem. Aztán sírtam. Mondjuk az egyik épp döglődött a parkettán, de a másik, egy apróbb példány éppen a párnám mellett napozott.

Úgy döntöttem, új írtót keresek. Most van egy akciós hónap, harmadannyiból megúszom. 3 hónap garanciát is ígér... Nem kockáztatok, nem várok, hogy hátha nincs több. Van. Mindig lesz. El akarok költözni erről a bolygóról :(

Arra gondoltam, úgy halhatnának éhen, ha kérnék valakitől egy vékonylábú, ócska, összecsukható vaságyat, és teleraknám a lábait kétoldalú ragasztóval. Letenném a szoba közepére, ott aludnék fél évig. Jól kibasznék velük.

Ha ez az irtás sikerül, jutalmul kiposztolom a weboldalukat. A másik meg... felhívom őket, hogy változtassanak valamit. A kidobott pénz jobban fáj, mint a poloskás lakás.

Másnap reggel a falon is észrevettem egyet, így már nem lehetett tovább halogatni a második kört. Január vége volt. Zokogva hívtam az írtó embert, kérdeztem, hogy a matracot valóban ki kell dobni, mert fél év alatt tudok annyi pénzt összegyűjteni, hogy újat vehessek, addig a fán alszom. Nem, nem kell kidobni - a főnöke volt -, meg lehet menteni. Ezután már sokkal jobban éreztem magam, már rutinosan rámoltam össze a dolgaimat, írtás, felmosás, vége. Remélem. (Azóta is minden reggel pásztázom a falat, és nincsenek.)

Voltak kérdéseim, például az, hogy a túlsó sarokban levő falikép mögötti kakát lehet, hogy csak nem vette észre múltkor, vagy ezek mindanhol vannak, és laponként kell minden könyvet átfújni (esetleg bezacskózni fél évre, vagy kuka)? Lehet, hogy nem vette észre, mert én azóta villanykörtét is cseréltem a csillárban, egy sokkal kisebb fogyasztásúra, mivelhogy egész este égetni akartam, nem csak a kis szpotot. A kanapéról is faggattam, másfél hónapja nem ültem rá, mitől mennek mégis oda. Hát ezek úgy elkezdenek mászkálni. Javasolta, hogy kétoldalú ragasztóval tekerjem körbe minden bútor lábát, és ha még lesz baj, akkor szilikonozzam be a fal menti parketta szegélyt is. De szerinte nem lesz baj. És tényleg ingyen volt.

A galériám lécei 1-2 centire felpöndörödtek a fal mentén, elég csúnya lett, a matracon-kanapén sárga foltok, a falon szürkék. Minden egyéb díszpárnát kimostam 60 fokon (az egyik indiai selyem egyik megsínylette), az iparművészetit pedig bezacskóztam, és feldobtam a sufniba. Minden galérián szereplő textília mosása újra 3 részletben, mert már tönkrement a takaró, fázom benne, kardigánokban alszom. Új takarót is majd akkor veszek, amikor lesz rá pénzem. Kidobtam 2 összekakált gumis frottírlepedőt, és egy szép ikeás csíkos ágytakarót. Egyszerűen nem tudtam hova tenni addig, amíg a sokminden másikat kimosom. Olyan nagy volt, hoyg a legnagyobb zsákba sem fért bele. Kidobtam. :(

Újrazacskóztam egy könyvet, 3 fadobozt, amikben csetreszek vannak, és a kanapé alatt tároltam eddig jótékony takarásban, Kérdezgettem a fiút, ebben lehetnek? és ebben? Illedelmesen válaszolt: á, ebbe nem mennek bele, abba viszont igen. Körberagasztottam minden lábat, az iparművész fonott fotelem lábaival gondban voltam, mert egy ilyen erős ragasztó biztosan leszedi a festést/lakkot a szép barna lábáról, így csináltam mindegyiknek egy kistányér nagyságú talpacskát a ragacsból.

Az is értékes információ volt, hogy éjjel 2 és 4 között esznek, tehát ha mondjuk éjfél küröl fekszem le, akkor el is aludhatok még nyugodtan. Megfordult a fejemben, hogy ha még maradnak ezek a szörnyek (így neveztem el őket), akkor vajon ugyanezt az írtót hívjam újra, vagy egy másikat? Ki is merültem nagyon, mert este, mikor hazamentem, és nyitottam az ajtót, már görcsben állt a gyomrom, hogy ezek biztosan itt vannak. Felkapcsoltam minden villanyt, beálltam az egy szem szoba közepére, és törtem a fejem, mit lehetne még tenni azért, hogy jobban érezzem magam... illetve megszállottan kutattam, minden sötét (ártatlan) pöttynél megrezzenve.

Alaposan átgondoltam, hogy kerültek hozzám.

1. vendégem hozta az egyik lakásból, ahol még aludt az enyémen kívül (csak ő volt a vendégem)

2. augusztusban mászott be a táskámba Debrecenben (csak akkor aludtam nem otthon az évben)

3. antikvár könyvből mászott ki (több helyen is vettem, a legutolsót nyáron)

4. valamilyen moziban, színházban, vagy párnás, sokáig nyitva tartó kávézóban (pl a törzshelyünkön, ahol szilvesztereztünk is...)

A második irtás okait is átgondoltam.

1. amikor bezacskóztam a könyvet, amit elalvás előtt szoktam olvasni, keletkezett rajta egy lyuk, ezt nem vettem időben észre (gyenge, olcsó szemeteszsák)

2. amikor még az első írtás előtt elkezdtem módszeresen levadászni őket a falról, akkor megelégedtemazzal, hogy begyűröm egy zsebkendőbe, és alaposan megszorítom, majd dobom a kukába (nem ártott nekik, kimásztak és elkerülték az írtást)

3. fáziskéséssel zacskóztam be a fadobozokat, kimásztak előtte

4. fáziskéséssel mostam ki a díszpárnákat (mert féltettem őket)

5. és ettől féltem a legjobban: a hajtogatásra váró ruhakupacba beköltöztek, és most tele van a szekrényem kikelni vágyó szörnyekkel

És persze a fentieket ezentúl már nagyon meggondolom. Vendégem azóta vett lakást, nem szorul a barátaira. Antikvárium örökre kilőve. Debrecenbe idén is mennem kell, a táskámat befújom méreggel aznap, és a vizesblokk környékére teszem, vagy fellógatom, a pizsamámat bezacskózva viszem haza.

Szupergondoskodó barátnőmnél nagyon-nagyon remélem, nem fognak felbukanni. Ő sem alszik máshol, nála is csak családtagok (amúgy egyedül él), ha lesz, az miattam lesz. Eddig még nem volt, másodjára már vasalt ruhákban mentem. 2 hónap már elég lenne nekik...

Anyagilag megviselt, csak amit költöttem 20 ezer (vettem írtószereket még előtte, illetve a szemeteszsákok, meg maga az írtás), illetve a 2 jóminőségű frottirlepedő és gyönyörű ágytakaró kidobása fájdalmas, matracom, kanapém, díszpárnáim megroggyanása (a galéria deszkái azóta visszapöndörödtek legnagyobb örömömre), illetve nyáron vár rám egy meszelés, nem csak a szürke csíkok miatt, hanem a sok kaka kiatt is...

Szörnyetegek. Okuljatok: matrac maradhat, kézzel NEM lehet kiírtani (túl híg a bolti méreg), KELL szakember, KELL két kör, létezik garancia (monsjuk számlát ne várjatok), és a fenti praktikákat is vessétek be az első írtás eljövetele ELŐTT még, mert akkor kisebb az esély a másodikra, illetve NULLA a harmadikra.

Nappal a falon vannak, sütkéreznek a fényben, éjjel az ágy körül. A meleg, száraz dolgokat szeretik (fa, papír, élő textil), és a mozdulatlanokat. A zsebedben sosem lesznek, de egy 2 napra félretett könyvben már igen. És a szoba túlsó végén a falon, magasan a képkeret mögött IS. Nem beszélve a parkettaszegélylécről.

Lehallgatnak? Szívják a véredet? Ploska-mentes ágyakat kívánok mindenkinek!

Merthogy elsőre ritkán sikerül. Bújtam a netet előtte, mire kell számítani, mennyire fényesek a kilátások... Egy szakgárdát is hívtam, nem volt könnyű szilveszter előtt közvetlenül, de minden rovarszeretetem ellenére nagyon, NAGYON nehéz volt esténként abban a tudatban elaludnom, hogy hamarosan ízelt lábak almamag nagyságú gazdái lépnek a bőrömre, lakmározás céljából.

December 30-án, hétfőn jöttek este 8 körül, mert 7-ig dolgoztam. Előtte sikerült vennem hazafelé rohanva különböző méretű szemeteszsákokat, amiben majd azokat a textíliákat, párnákat csomagolom be alaposan, amik már nem fértek a mosógépbe 60 fokos mosásra... továbbá letakarni mindent, mert a telefonba azt mondta az írtó ember, hogy "minden folyni fog". 30 nm-es lakásom egyik sarkát, mely a galéria alatt volt, kiürítettem, és feltornyoztam a másik sarokban (PC íróasztala, 2 fiókos polc, festőállvány, e-pianínó, CD állványok. A hófehér kanapé maradt, mert abba is beleköltöztek, jól összekakálták (a megemésztett véremmel) a varartoknál...

Ember kiküldött a szabadég alá (szobaajtó híján), teletöltötte vízzel a kompresszoros tartályát, és 20 percen keresztül zakatolt a masina, majd kijött, hogy oké, mossak fel, mert a parketta, 15000 forint, és 10 nap múlva már megjelennek, ha nem sikerült az első kör, de szerinte nem lesz gond. A matrac rizikós, ha vissza kell jönnie, már nem szeretné itt látni (azaz dobjam ki). Amúgy egy szimpi figura volt, fiatal, elég szótlan, de látszott a kérdéseimre adott válaszából, hogy ért hozzá. Másodszorra garanciális = nem kell fizetni.

Bementem. Matrac szétázva áll a galéria alatt a lépcsőnek döntve, a tavaly meszelt falon méteres, szürke folyások, fehér kanapém mint a frissen használt szivacs, galérián centis, a parkettán ujjnyi folyékony méreg. És rajta a szivacs. Villámgyorsan elkezdtem feltörölni felmosófával, aztán papírtörlővel. A matracot (140*200) kiráncigáltam a konyhafolyosóra, ami le van kövezve, inkább ott száradjon, parkettázásra nincs most negyedmillióm. Megmentettem 2 elázott könyvet is: a parkettaszegély mentén végigfújta majdnem az egész szobát.

Felkaptam a laptopot, egy váltóruhát, és elballagtam wifizni (közben kaptam egy gyilkos e-mailt, angolul kellett hosszú választ fogalmaznom). Ott nem aludhattam, csak nyitott ablaknál, de még 5 fokosan is tél a tél, tehát a közel lakó barátnőmhöz mentem, aki ezzel megmentette az életemet, mert még 2 éjszakát ott aludhattam. Másnap az év utolsó napja, nem kellett munkába menni, cserébe átmentem megnézni otthonom romjait. Igen, a fal megszáradt, de ott maradtak a szürke csíkok, mert a galéria fal menti végeinél évek alatt megült koszt kimosta a rengeteg folyadék... szoktam azt porszívózni, de ezek szerint mindenhova fel fértem hozzá.

Kanapémon még vizes foltok és sárgás foltszélek jelezték, hogy előző nap fürdőzött, matracom (ami nagyon útban volt a folyosó közepén a hűtőnek döntve), olyan képet mutatott, mintha egy aluljáróból hoztam volna föl elkérve a hajléktalanopktól. Szellőztettem, mert még csak másnap volt, a hidegben főztem teát, kibányásztam mág egy sor ruhát (szilveszteri bulinak valót pl) a szekrényből, bekapcsoltam a routert, neteztem egy kicsit, és visszaballagtam barátnőmhöz vacsorázni.

Éjjel, amikor ott aludtam, átgondoltam az írtó ember intelmét: ha viszek át hálóruhát, vasaljam ki előtte. Nem vasaltam ki, igaz, nem is hálóruhát vittem át. De vittem egy másnapi váltóruhát, ami hajtogatásra várva napokig hevert a fehér kanapén többedmagával. Ha belepetéztek, itt kimásznak, és barátnőm sokkal zsúfoltabb, galériás, szekrényes, könyvespolcos (a könyvek lapjai közt is szívesen élnek) hálójában is irtani kell, beleugrom a Dunába. Akkoriban elég gyenge idegzetű voltam, egész nap mindenhol viszkettem (pedig ezeket nem érezni, és csak éjjel támadnak), remegtem, foltokban fáztam mindenhol.

A szilvesztert végigbőgtem, aztán az újévet próbáltam optimistán kezdeni. Illetve barom módon struccosan: nem néztem körül. El akartam hinni, hogy sikerült... Terveket vittem végig: a kanapé onnantól műtárgyként funkcionált (érintetlenül llt a galéria alatt), egyetlen meghagyott lepedőm és takaróm és két világos színű plédem, pérnám huzat nélkül várt engem esténként a galérián, a pizsama is csak fönt lehetett, egy szál bugyiban közlekedtem a két "szint" között. Mígnem egy éjszakába nyúló munka végén, kettő óra elmúltával megláttam egyet mászkálni a műtárgy kanapén, a spot lámpa reflektorfényénél. Ó NE.

Pár hónapja vérpacnikat vettem észre a lepedőmön. Biztos valamilyen sebet elvakartam a lábamon. Mivel lehetőségeimhez mérten tisztaságot tartok otthon (pl. nem veszek minden évben új szőnyeget, de utcai cipővel tilos az előszobánál beljebb menni), a 33 nm-es, egyterű, belvárosi lakásomban, és amúgy nem félek a rovaroktól, kézzel fogdosom még a szarvasbogarat is az erdőben, ha vagyok olyan szerencsés, hogy látok egyet, szóval nem foglalkoztatott a dolog. Harmincas éveim közepén már egyre több bőrhibám, ilyen-olyan sebem és kiütésem van, hogy ha valaki eszeget, nem tűnik fel. Biztos egy pók, azokat nem bántom. A hangyákat sem (azok nincsenek is), és az ezüstöt pikkelykéket sem, mert azok cukik, és csak a fürdőszoba padlóján mászkálnak. Mindig vigyázok, nehogy rájuk lépjek. De olyan buták, ha felkapcsolom a villanyt, el akarnak rejtőzni, és mindig pont a lábam alatt.

Szóval még az sem zavart érthetetlen módon, hogy a vérpacnik (melyek, mint kiderült, jóllakott poloskák tetemei, álmomban sokat forgolódok) nem szűntek meg, sőt, gyakoribbak lettek, és ezeket ugye nem is tudom kimosni. A lepedőm gumis, ráhúzom a matracra, mely 200x140-es, és egy 2x2 méteres, sokszor lakkozott fenyőfagalérián fekszik magában. Pár pötty miatt nem fogom kidobni, csak én nézem egyedül...

Minden napom átlagosan élősködőmentes volt, amikor is észrevettem az egyik jól fejlett példányt mászni. Aztán még egyet. És még sokat... Fűrészporos tapétám sérüléseiben bujkáltak, amit még az előző tulaj hagyott ott, illetve a valamikori színválasztó szalag általam lemeszelt pereme alatt. És a plafonon, ami szintén tapéta... (3,60 m körül van a lakás magassága, 2. emelet).

Fogtam egy csomag papírtörlőt, és kinyírtam vagy 10-et. Nem tudtam, mik ezek, vagyis még nem volt bennem az a jeges rémület, mint ami már aznap este lett, miután feltúrtam az internetet. Ha engem rágicsálnak, akkor nem lesz könnyű kikergetni őket... Beleolvastam számtalan fórumba is, van-e saját magunk által elvégezhető irtási folyamat (2 méregmárkát mondtak, az egyik már nincs az EU-ban, pedig "csak" azzal lehet), nap végére kikristályosodott bennem à la Guggol:

- NEM LEHET KIÍRTANI, együtt kell vele élnem, és rabszolgaként táplálnom, míg világ a világ. Esetleg alapítok egy farmot, és elkezdem őket árulni.

- El lehet menni egy évre máshova lakni, de inkább 2-3, gyújtsd fel az otthonod, elég magadnál egy bankkártya meg egy bőrönd ruha, igazolvány, telefon, persze minden kihipózva.

- Vetkőzz pucérra, fürödj klórban, és költözz a Holdra. Végleg.

Szerintem egy nap leforgása alatt begolyóztam. Elmentem a kertész boltba, vettem egy Bio Kill nevű, fél literes szert, 1700-ért. Ezzel össze-vissza fújtam a lecsupaszított (egyébként kókusz-betétes, a molypillék örömére gyapjúborítású, kb. 15 éves) matracomat, a galériámat, a falat és - ez az őrület - hófehér kanapémat, melyen néha elszundikálok esténként, és a galéria alatt van... és ott is másztak. Minden ázott a méregtől, szellőztettem, ágynemű, paplan, párna, pizsama, minden be 60 fokos mosásra, vagy inkább 70, nem baj, ha színes... én nézem egyedül.

Aztán mindezt megismételtem 2 héttel később. Eltűntek a dögök, kezdtem megnyugodni. Egészen december 24. reggeléig. Tudtam, hogy nem szabad körülnéznem...! - nyögtem fel, megöltem 2-3-4 példányt, melyek a plafontól pár centire, a falon napoztak. Rejtőzködő, éjjeli állat létükre meglepő. Írjak róluk egy új tanulmányt? Mutálódtak? Van egy saját poloska-fajom? Védett? Nem is szabad kiírtani? Boldog karácsonyt.

Elfújtam a maradék, már második flakon, az ismétel befújásból maradt Bio Killemet, elutaztam családlátogatásra, aztán dec. 25. óta készültségben vagyok. Minden este fél órán át vizsgálom a lepedőmet, takarómat párnámat, falat, nem mászkálnak-e valahol (de). Minden reggel ugyanennyi ideig vizsgálom ugyanezeket a felületeket. És ölök. Ha hétvége van, akkor 3 órán keresztül. Igen, ezzel baszom el a napom.

És nem tudok aludni. Nyitott szemmel, dobogó szívvel fekszem, markolászva a plédet, melyről az előbb zacskóztam be egy rohanó példányt. Az arcomtól 5 centire. Aztán felkeltem, és belecsomagoltam a könyvemet egy zacskóba. A telefon fényénél felfedeztem rajta kakát. Benne meg 2 seggfejet. Azokat külön kidobtam, szétnyomva, zacskóban. Nesze nektek, fókák és óceánok, meg az én sokszor mosott textiltáskám, melybe minden zöldséget zacskó nélkül szoktam beletenni (a bevásárlókosárba is). A poloskák nem óvják a természetet.

Végül úgy tudtam elaludni, hogy arra gondoltam, ez csak egy kis élőlény, lehetne nagyobb bajom is, sokkal. Pl. hogy nincs saját ágyam saját lakásban. Vagy hogy nincs lehetőségem irtásra, mert 3 forintom maradt kiflire. Vagy nem érzem a viszketést, mert béna a lábam... vagy... zzzzz.

EREDET

Hogy a bánatos kínba kerültek hozzám? 36 éves vagyok, soha nem éltem még velük, pedig utaztam sokat versenyekre, külföldön is, itthon is. Anyám úgy nevelt, hogy mindennap fürödjek, és minden héten takarítsak. Alaposan. A magamfajtáról szoktak anekdotázni, hogy még a szemeteskuka tartalmát is megmosom. Vagy gúnyos cikkeket írnak a Velveten/Díványon, "csak utcai cipővel ne - a tisztaságmániások" fantáziacímekkel.

Az időbeli megjelenésüket vizsgálva egy komolyabb lehetőség van, mivel 2013-ban egyetlen egyszer aludtam idegen helyen, július végén Debrecenben, 2 éjszakát. Ócó szállás volt, szegény a csapat. Hivatalosan ilyenkor bemásznak a dögök az ágy melletti táskába elbújni, és véletlenül átutazzák az országot.

A másik lehetőség a turi ruha, de még inkább az antikvárium. Szeretik a könyveket. Is. Illetve az ágyak melletti könyveket. Sajnos én meg az antikvár könyveket szeretem. De mivel utoljára még télen vettem ilyesmit (szóval majdnem 1 éve), kicsi az esély, hogy csak szeptemberben jelentek meg. Turiba is járok, de ott is nyáron voltam utoljára, nyári ruháért...

Van még egy lehetőség, egy külföldi magyar barátnőm szállást kért nálam, amikor itt járt, és nem csak nálam, hogy ne terhelje meg túlságosan a barátai mindennapi életét, illetve, hogy mindenkivel beszélgethessen egy kcisit (nagyot). Valakitől áthozta a bőröndben...

Megelőzés? Mivel versenyekre kapitányként ezentúl is mennem kell, a bőröndömet a fürdőszoba mellett tartom majd, járólapon (nem szeretik a vizet), a pizsamámat csomóra kötött zacskóba teszem reggel, utána fürdés. Esetleg viszek egy kis Bio Killt, és körbefújom az ágyat, ha egyáltalán van körbe az 5 ágyas apartman szobájában...

FÉLELMEK

- Többszöri irtás után is maradnak. Elmegy az a vagyonom a poloskairtó vállalkozókra, amit keserű lemondások árán tettem félre az elmúlt 6 év során... aztán már nem lesz miből fizetni az új kört.

- Jön a poloskairtó ember, megnézi a matracot, és azt mondja, hogy ezt azonnal ki kell dobni. Akkor meg kell tanulnom a puszta fán aludni, mint Kodolányi tette anno. Egy matrac 40 ezer, amennyiben szar és olcsó.

- Jön a poloskairtó ember, és százezres károkat okoz a lötyiével. Foltos lesz a tapéta, vagy leválik, szétázik a matrac (nem szárad ki és bepenészedik), foltos lesz a kanapé, lecsöpög a galéria alatt levő tárgyakra, amiket egyszerűen nincs hely máshova tenni, és mondjuk hiába takartam le nájlonokkal.

MEGOLDÁSOK (?)

- Ezentúl csak Éva kosztümben váltok "emeletet", hogy még a pizsamával se vigyem az ágytól távolabb - ha újra lennének.

- Az ott levő textíliák mosása azonnali lesz: a kezemből a beindítandó mosógépbe kerülnek.

- Gumis lepedők felszámolása - ezt már aznap megteszem, amint a poloskairtó ember megvizsgálta (egyedül nem merem levenni, ideggyenge lettem).

- Új, normál lepedő beszerzése, hogy azonnal lehessen rajta látni az új pöttyöket...

- Ha újra megjelennek, gondolkodás nélkül hívom a hóhért, és kinyögöm a 30 ezer forintot.

- Elvileg nem jönnek át a szomszédból szabad ég alatt, csak csöveken (azok nincsenek), de mondjuk befújom a bejárat környékét rendszeresen, ha kurvára nem akarnak kipusztulni.

- Amire sosem lesz pénzem: ÚJ, poloska-biztos matrac (ami még kényelmes is), illetve a tapéta leszedése (újravakolás, meszelés, minderre szabi stb)

MOST

Ma már a második napja, hogy nem látok élő példányt. Kezdek reménykedni, hogy a felnőtteket megöltem. Aztán ha 36 évet kibírtam nélkülük, talán nem olyan nagy ördöngösség még további 36 év poloska-mentesen...

Ma este fél 8-ra jön a szakember, és vérfürdőt rendez. Háháhhháááááhááá.....

Folyt. köv.

:(