Fél nappal az előző, reménykedő bejegyzést követően találtam kettőt... Hangosan röhögtem. Aztán sírtam. Mondjuk az egyik épp döglődött a parkettán, de a másik, egy apróbb példány éppen a párnám mellett napozott. Úgy döntöttem, új írtót keresek. Most van egy akciós…
Másnap reggel a falon is észrevettem egyet, így már nem lehetett tovább halogatni a második kört. Január vége volt. Zokogva hívtam az írtó embert, kérdeztem, hogy a matracot valóban ki kell dobni, mert fél év alatt tudok annyi pénzt összegyűjteni, hogy újat vehessek, addig a fán…
Merthogy elsőre ritkán sikerül. Bújtam a netet előtte, mire kell számítani, mennyire fényesek a kilátások... Egy szakgárdát is hívtam, nem volt könnyű szilveszter előtt közvetlenül, de minden rovarszeretetem ellenére nagyon, NAGYON nehéz volt esténként abban a tudatban…